Hozzá vagyunk szokva a zajban éléshez. Tévíz a háttérben, zene a konyhából, hírek a konyhai rádióban. De a test mindent hall. És még ha figyelmen kívül hagyjuk is, a test reagál: megfeszül, éber lesz, és elveszíti az egyensúlyát.
Próbálj meg eltölteni egy napot háttér nélkül. Nem csendben, hanem a valós tér hangjaiban: egy vízforraló, léptek, egy ablak. A test ezt biztonságérzetként érzékeli. A pulzus nem ugrik. A légzés lassabb. És a gondolatok abbahagyják az ugrálást.
Ez az állapot nem meditáció. Ez a visszatérés a normális, természetes ritmushoz. És vele sokkal könnyebb megőrizni a test és a lélek stabilitását.
